Végre ez a nap is elkérkezett. Felébredtem reggel (persze a szokásos azért csak későn kapcsolom ki a tévét, azért csak felébredek fél 5kor hogy minden bajom van) és felkeltem. Nem is tudom mikor volt utoljára hogy magamtól keltem fel fél 9-kor ha nem kell dolgozni menni. Ehh. Szóval felkeltem és kimentem a gangra egy kis kávéval és cigivel és megéreztem az illatot. A nyár illatát - jó lesz ez. Már tegnap sopánkodtam össze vissza hogy itt a nyár, én imádom a nyarat de valahogy nem érzem. No ez is megérkezett. Önmagamhoz képest viszonylag jó állapotban kortyolgattam a kávécskámat, süt a nap, nulla felhő az égen, a szomszéd ablakba kiköltöztek a macskák - még a kis fekete is akit szinte soha nem látunk - ébred a ház, végre kezdem embernek érezni magam. Persze messze még a katarzis, a legújabb az hogy már nem csak az ujjam zsibbad hanem tegnap óta az egész bal karom, megint.... Ja és persze olyan mintha valaki ráfeküdt volna a tüdőmre de ezt is tudja úgy csinálni hogy néha egész jó viszont néha nagyon nem - valami gond van az agyammal már megint. Két napom van pihenősbe kigyomlálni magamból mindent, majd igyekszem.
Visszatérve az illatra, az elmúlt időszakban nagyon és iszonyatosan hiperérzékeny lettem az illatokra. Ez már azért is furcsa mert dohányzom és magam belátása szerint kb nulla szaglásomnak kellene lenni. Pedig van, és egyre inkább illat alapján működöm. Nem szeretem az erős illatokat és rájöttem hogy arra is baromira érzékeny lettem hogy kinek milyen illata van - itt most hirtelen felejtsük el a szag és az illat közti különbséget, nem fogok szagnak hívni semmit. Elgondolkodtam viszont azon, és most itt ismét egy tyúk vagy a tojás dillemma lép elő, hogy azért nem szeretek bizonyos emberek közelében lenni néha mert érzek rajtuk valami illatot, vagy valami miatt nem szeretek (de mégis ott vagyok és ebben itt a nagy lényeg hiszen lehet hogy akkor nem kellene) és ezért érzek rajtuk illatot és persze ez ilyenkor zavar. Nem tudom. Mivel továbbra is azt hiszem hogy az orrom nem gondolom hogy ennyi év dohányzás után ennyire jól kellene hogy funkcionáljon, itt valami más is lesz. A testem jelez ilyenkor és igazából megfogadtam hogy oda fogok figyelni rá. Furcsa dolog az emberi agy, de mindenre képes - hogy egy példával éljek anno hallottam egy ilyen babonát hogy ha az ember bal szeme viszket akkor jó dolog történik / jó hírt kap, ha a jobb akkor rossz. Természetesen itt ebben nem az a lényeg hogy ez így van-e vagy sem hanem hogy hiszel benne vagy sem (mint ugye így van ez mindennel, hiszen az van, amit hiszel) és sokszor van olyan intuícióm hogy megérzem hogy valami jó fog történni, például valaki felhív egy jó hírrel és előtte igenis viszket a bal szemem. És ez már elég régóta így van tehát azt kell hinnem hogy ezekkel az illatokkal is jelez valamit az agyam és figyelmeztet dolgokra. Legyen akár - és maradjunk egy szimpla példánál - hogy valamiért iszonyatosan megkíván az ember valamit, de adott esetben pedig hiába imádja pl a fokhagymát, rosszul van a szagától. Ha pedig emberekre vetítjük ki - volt több olyan pasim aki nem vetette meg az alkoholt és sodrott rossz minőségű cigit szívott - egyszer nem éreztem rajta, sem a cigiszagot sem a piaszagot, míg volt olyan pasim is akit megkértem hogy szokjon át egy másik cigire mert zavart amilyen szaga lett tőle és persze amugy hiába tette meg utána még mindig rosszul voltam tőle, rajta alapban megéreztem valamit mindig és azt is ha már csak egy sört ivott. És persze van olyan is hogy megmagyarázhatatlan módon egyszerűen állandóan valaki közelében szeretnék lenni és belebújni az illatába mert olyan nagyon jó - ezen érzéseimet persze igyekszem kellőképpen palástolni mielőtt még bezárnak valahova azt jól ki se engednek xD
No ezért kezdek én hinni abban hogy lehet ebben valami. És igazából itt megint nem számít hogy tyúk vagy tojás, az számít hogy ez van és arra kell rájönnöm ezt vajon hogyan is építsem be a kis életembe :) Már csak azért is mert amióta ilyen hiperérzékeny lettem az illatokra, állandóan magamat szaglászom hogy vajon én nekem milyen illatom lehet, ejjj.......... :)
Utolsó kommentek