Ennyi csak, mert ennyi ez!

Hát ezt nem tudom miért így van de általában sem unatkozom de még így is ha történik valami akkor azt minél tömörebben és rövid idő alatt teszi. Konkrétan az elmúlt 72 órában megfordult velem a világ.

Köszönöm mindenki kérdését - soha nem voltam még ilyen jól. Főleg a tegnapi este után :) Van némi rendezetlen dolgom pár emberrel, tegnap sikerült pár dolog végére járni és pár dolognak a végére pontot tenni. Azt hiszem visszakaptam egy barátot, ejj. Én mindig mondtam hogy szerencsés ember vagyok :)

Több dolgot is szeretnék elmondani:

1. Rá kellett döbbennem hogy sajnos a világ arra a fajta őszintéségre amit mostanában produkálok - nincs felkészülve. Aki még nem jött rá - én mindig is ilyen voltam, csak úgy gondoltam leszek mindenkivel őszinte, viselkedek őszintén mert biztos nem bánják. Hát nem hogy bánják de ki van mindenki akadva. Tegnap elhangzott egy kérdés: Döntsd el - pasi akarsz lenni vagy nő? Gondolkodás nélkül rávágtam hogy pasi. Nem kell túlgondolni, magyarázni, megfejteni, ez pont annyi amennyi ide van írva a maga nemes egyszerűségében. Soha nem tudtam hogy kell nőnek lenni és azóta van minden bajom amióta nem bandázom srácokkal. Elnőiesedtem, üssön belém a ménkü. Nade ezen lehet változtatni és a maga nemes egyszerűségében ahogy szokott, már be is következett nálam. Visszavonhatatlanul. Ha valakinek nem tetszik, így járt.

2. Bezárom a blogot. A jövőbeli leendő esetleges blogjaimmal kapcsolatban: van egy bizonyos időzítő amivel be lehet állítani hogy mikor posztoljon. Az hogy mikor megy ki egy üzenet, nem feltétlen kell mutatni. Én eddig ezzel nem annyira mindig foglalkoztam mert minek, de fogok, senki ne gondolja hogy akkor írtam amikor. Arra sincs felkészülve a világ hogy folyamatosan szembesüljön azzal ami mindig is voltam, egy vadállattal aki éjjel netezik. És itt is van egy hírem - néha azért nem alszom mert nem akarok :)

3. Igenis van legalább egy olyan ember aki ért és nem haragszik és imáááádom. Tegnap odajött hozzám, tele vigyorral csillogó szemekkel ahogy szokott hogy Te drága, nekünk valamit meg kell beszélnünk. Teli vigyorral bólogattam és mondtam hogy jaja. Meg sem kellett volna szólalni mert ugyanarra gondoltunk és teli szájjal vigyorogva ezt mind a ketten tudtuk, de zavar nélkül és továbbra is vigyorogva közölte hogy elindult valami egy vicc kategóriában de ha lehet akkor most ezt inkább ne. Megkérdeztem hogy de ugye nem baj hogy attól még szeretem, sőt, ezek után még jobban. Persze hogy nem. Azt est további részében becsatlakoztunk egy beszélgetésbe ami a férfi nemi szerv méretekről és a nőkre gyakorolt hatásáról szólt, hogy ki mit szeret és miért és kinek milyen és mekkora - ezt mind nők és férfiak vegyesen. Életemben nem éreztem magam ilyen jól :)

És igen, nem adom a gondolataimat, nem adom az életemet - senkinek, nem érett meg rá a világ. Sajnos. De hát jól van ez így, tudom én hogy sok vagyok úgyhogy visszafogom magam. Ha játszunk, játsszunk - továbbra sem értem miért is kellene ilyet tennem de abban egyetértek mindenkivel hogy nincs jogom másokat frusztrálni, stresszelni a hüjeségeimmel úgyhogy akkor visszatérünk a régi jól bevált módszerhez - mindenki azt a részemet fogja kapni amit szeret, a többiről meg nem kell tudni mert nem tudja kezelni senki. Csalódott vagyok de ez van.

Ismételten szeretném mindenkivel közölni hogy soha nem voltam még ilyen jól. Csak ahogy annak idején kb semmit, azt sem mondtam hogy szarul vagyok mert volt amikor voltam nagyon szarul, senki nem volt mellettem és jééééééé lássunk csodát túléltem. Mert rajtam semmi nem látszik, sem ha fáradt, sem ha részeg, sem ha szarul, mert én ilyen vagyok. És nem vagyok ezoterikus, nem jobban mint 17 évesen és pusztán és csakis azért csinálom mert kiválóan lehet vele ismerkedni, főleg úgy hogy még némi tehetségem is van hozzá :)

És ahogy én is meg szoktam kapni az arcocskámba - nem kell mindig mindent megfejteni és megmagyarázni. Ettől a szent perctől én nem fogok és aki ezt fogja tenni velem kapcsolatban az meg úgy járt.

Blog bezár. Rock!

A változatosság kedvéért még a tegnapi nap nemalvása után sem igazán vagyok álmos. Fáradt igen, de amugy inkább nekiálltam kaját csinálni. Merthogyhát hazaértem ugye és kaját nem dobok ki ha rajtam múlik. Tehát volt a hűtőben besózott leszeletelt hagyma még reggelről, alma darabolva még a vasárnapi sütögetésről és ez már mindenképpen jó együtt.

Köpködjön le mindenki nyugodtan de ahogy a múltkor is már mondtam sütögetésnél - okos háziasszony Kotányival főz (vagy süt, de most ne lovagoljunk a szavakon). Egyértelműen és egészen biztosan össze tudnám én válogatni azokat a fűszereket és netalántán még sót is tudok adni hozzá, de - minek. Kitapasztaltam hogy melyik mire jó, milyen az íze és egészen kiválóan tudom alkalmazni, még kombinálni is a különböző fűszerkeverékeket, fűszersókat. És nem feltétlen arra amire kitalálták - jelenlegi műremekem ugye a lesózott hagyma almával, sült oldalas fűszerkeverékkel amihez jár a mustár és a méz és ezt még megspékeltem egy pulykasült fűszersóval mert baromira illik hozzá. Ehhez főzök némi jázminrizst és itt és most haljak meg ha nem lesz olyan finom hogy de nagyon.

Én így élek és így főzök - és alapvetően mind a kettő kva jó (a főztömet még ajánlom is másnak, ahogy élek azt nem biztos xD)

Aztán majd alszom is.Mindenesetre igyekszem de legalább eszem most egy jót xD

Értem én hogy rövid az élet és minden porcikám ki szeretne használni minden percet - na de ennyire? Leültem a gép elé hajnalban és az MR Petőfi-t hallgattam. Amikor bemondta hogy fél 8, akkor úgy éreztem hogy talán le kellene feküdni aludni. Hogy mit csináltam addig? Fogalmam sincs :D

Igazából semmi gond nem lenne ezzel. Elmentem tegnap szoliba és úgy érzem tényleg fénnyel élek mert baromira nem voltam álmos. Még amugy ezzel sem lenne gond. A probléma ott kezdődött hogy valamiért beragadt egy 8:30-as ébresztő szombatra. Ma pedig nyilván szombat van. Tehát konkrétan 8:30-kor felébredtem az ébresztőre. 9 körül úgy gondoltam hogy akkor csinálok némi reggelit, hátha az is szükséges az élethez a fényen kívül ugye. Kiválóan elvoltam, természetesen alig bírtam magamba tuszkolni bármit is, najó gondoltam visszafekszem. A dolgok itt továbbgyűrűztek, csörgött a vonalas telefon x mikor. Szerintem 10-11 között. Természetesen nem vettem fel, senki nem tudja ezt a számot aki ezen hívna és nem mobilon - közvéleményem nincs, venni nem veszek semmit úgyhogy nem gondolom hogy érdekelne bármilyen ilyen hívás. Azért sicher ami tuti kb egy óra múlva ismételten csörgött. Akkor már feladtam hogy én alszom úgyhogy odaballagtam, van rajta egy ringer gomb, addig nyomogattam amíg elhallgatott - jó lesz ez :D

Kellemesen kómázgattam az ágyban amíg élet nem lett a lakásban fél kettőkor. Kávé, cigi, bolt. Ilyenkor már délután szívbaj nélkül elkezdek magamba dönteni némi szénhidrátot minimál alkohollal - valami benzin kell. Kihasználva ugyanis hogy ha már szar legyen nagyon szar - elkezdtem elpakolni a ruhákat, átrendszereztem a szekrényt (ráááfért), takarítás, felmosás, mosás -> nem marad holnapra! Amikor is egészen biztosan ott fogok fetrengeni az ágyacskámban tappancsaimmal az égnek hogy ezt már megint nem hiszem el.

Mindig mondtam hogy hagyjon mindenki azzal hogy próbáltam-e ezt, próbáltam-e azt a szert, én nem élek semmilyennel. Még az is pörget aminek nyugtatnia kellene :D Egészen biztosan nem aludnék egy hétig utána meg minimum félig holtan esnék össze, vagy nem csak félig :D. Ejj.

Ezennel megalapítom a fénnyel táplálkozók klubját :D

Az utóbbi időben mindig azt hangoztatom hogy a kimondott szónak ereje van. Továbbgondolva azt is hiszem hogy már a gondolatnak is - hiszen teremtő ereje van: az van amit hiszel, előbb utóbb tettek vagy kimondott szavak lesznek a kis gondolatainkból. És amit leírunk az is ugyanebbe a kategóriába tartozik. Tegnap írtam hogy: "Hát akkor gyertek kedves történések, várlak benneteket szeretettel xD"

Hát ez ilyen, szeretettel érkeztek. Igazából, itt már tényeg nincs mit mondani, maximum annyit hogy a hozzáállás meghozta amit hozott. Délutántól mostanáig.

Talált, süllyedt :)

Hát vicces időszakot élünk. Szerveztem egy elmenősbeülősbeszélgetős sörözést kollegáknak ahogy szoktam az elmúlt pár évben és igen, tudom hogy mostanában kissé érdekesen működnek itt a dolgok - az érdeklődés szinte teljes hiányában le kellett mondanom. Szétszalad a ménes - említtetett. Nos igen. Én a lovakkal vagyok xD

Nem feltétlen kellemes így dolgozni, ehh. Jövő héten kezdek az újrégi osztályomon, átadás persze még nincs, küzdök mint malac a jégen a kis Excel-eimmel hogy valami használhatót hozzak ki. Kiülök a kis szobából amit kivételesen nem bánok, eléggé elszeparáltnak érzem itt magam. Azt hiszem az itteni benti hangulat is rányomja a bélyegét a mostanában kialakult 'szarok én is mindenre' hozzáállásomra. Elenged elenged elenged - hess hess hesssssss!

Ma röhögök mindenen. Egyszerűen már nem tudok mást csinálni. Annyira szánalmasnak tartok dolgokat (itt bent), annyira elegem van mindenből (ott kint) hogy valami elkattant bennem és tényleg nem érdekel semmi. Semmihez nincs különösebben kedvem, a pillanatnyi adott állapotom (fizikai és lelkivilági) határozza meg hogy mit teszek és mit mondok. Nem tudok haragudni senkire, kivételesen most magamra sem azért mert képtelen vagyok bármire. Nem lennék különösebben most a magam helyében pedighát egészen pontosan ott vagyok :) 

Kíváncsian várom a fejleményeket. Ilyenkor mindig vannak, jönnek dögivel. Hát akkor gyertek kedves történések, várlak benneteket szeretettel xD

Utóirat - visszacsatolva a tegnap leírtakra - ki gondolja úgy hogy elmékszem arra amit álmodtam??! Azzal a mozdulattal hogy felébredtem, elfelejtettem xD

Azt írja ma az ezoterikus.hu holdnaptára hogy a 28. holdnap van, ami a lélek és szellemi megvilágosodás napja. Meg azt is hogy lehetőségünk van megtalálni és felismerni életcélunkat. Valamint továbbá egyéb más között azt is írja hogy ez a nap kedvező arra hogy a számunkra terhes, fölösleges kapcsolatokat felszámoljuk. És végül azt hogy figyeljünk oda az álmainkra és értelmezzük azt.

No haladjunk akkor szépen sorban:

1. Életcél: hát jelenlegi életcélom a túlélés és még egy jó darabig így is marad. Túlélő üzemmód bekapcsolt és ez egy kicsit önzőbb és bele fordulóbb periódus nálam de majdcsak túléli a világ. Túl szokta. Távolabbi életcélokat sajnos még mindig nem tudok kitűzni, most már egy kicsit meginogtam abban hogy a következő években kijutok Angliába (vagy máshova), így azt hiszem berendezkedünk itt. Augusztusban elhagyjuk a lakást a kis állatkáimmal és elsődleges cél egy jó lakás megtalálása lesz ami aztán tényleg már minden kis igényemet kielégíti. Kuckósodunk :)
2. Terhes kapcsolatok: nyakam köré tekertem egy fehér sálat, főnököm megkérdezte hogy mi történt a nyakammal, kiszívták? Igazából egyből mondtam hogy nem, lebetegedtem ismét aztán mondta hogy de biztos valami vámpírral találkoztam éjjel és jéééééé tényleg. Mondtam is hogy igen, a véremet azt szívják sokan mostanában, csakis azt. Persze hogy az én hibám hiszen még mindig én tartom oda a nyakam hogy tessék lakmározni belőle, nadehát azt hiszem ennek egy időre vége. Ennek is.
3. Álmok: hát ha az álmaimat akarom értelmezni akkor nem sok jó fog kisülni belőle - nem nekem. Ezen még gondolkodnom kell. Egyenlőre próbálok ellenni a kis gondolataimmal és értelmezni hogy mi miért van. Ebből jönnek ugye az álmok is, ezzel semmi gond. Majd meglátjuk a mai nap végén mi lesz a katarzis és ebből mi csapódik le az álmaimban, mert álmodom az biztos csak azzal a mozdulattal ahogy kipattan a szemem és elkezdek készülődni már feledésbe is merül. Ha valami csoda folytán át tudnám aludni az éjszakát és nem kelnék fel 2-3x akkor talán időben fel tudnék kelni és akkor talán lenne időm s energiám átgondolni az álmodottakat. Megpróbáljuk :)

Fura dolog ez. Eleve mi a különbség a függés és a megszokás között? Nálam a megszokásról csak nagyon pici százalékban tudunk beszélni mert olyan mértékben változik az életem folyamatosan hogy nincs idő megszokni. Most például megint költözni kell majd augusztusban (ami a 22. tartózkodási helyem lesz Budapesten az elmúlt 17 év alatt) és még fogalmam sincs hova, mekkora lakásba, kivel, kikkel....

Egy dologtól biztosan függök de akarok is függeni hiszen az életem része - a cigaretta. Én dohányzom, mindig is dohányoztam - egyszer letettem de nem magam miatt és azzal a mozdulattal ahogy megszűnt a motiváció, vissza is szedtem. Akkor megtanultam hogy más miatt csinálni dolgokat nem érdemes mert ahogy már nem érzed magad motiváltnak automatikusan visszatérsz a régihez, legyen az bármi.

Na de a függés - elég cizellált módon tudok működni és a tavalyi év eredményeképpen a "minden fáj" odáig vezetett hogy se aludni se élni semmitse voltam képes csak folyamatosan kiborulva lenni és kénytelen voltam valamihez nyúlni. Bogyóka rulez - Valeriana (macskagyökér). Csodálom magam, annyira ösztönösen tudok működni hogy hihetetlen, valamiért hetekkel ezelőtt egyszer csak nem vettem be az elalváshoz megszokott adagot. Azt hiszem lenyúltam az ágy mellé és kiborult, így legyintettem és azt mondtam jól van. És ennyiben is maradtunk. Viszont azóta megint kezdek érdekesen működni, észrevettem hogy hisztis vagyok (ami az elmúlt fél év kellemes kómája után elég bizarr), hogy igenis vannak érzéseim és igenis baromira elegem van dolgokból és igenis változtatni akarok rajtuk. Ehh. Azt hiszem picit rámentem erre a dologra. Mert tök jó ha az ember mindig chill de mire - utálom a tudatmódosítókat, én márpedig igenis meg szoktam harcolni mindennel ami bennem van, ha van rá lehetőségem. Anno nem volt más választásom mint hogy valamit elkezdjek szedni mert nagyon nem tudtam aludni és ez tűnt a legkisebb rossznak. Most viszont megint hiperérzékeny vagyok ellenben egy fokkal jobban - amióta rájöttem hogy az elmúlt hetek hangulatingadozásait valószínű az okozza hogy kitisztultam, hát már jobban vagyok hiszen tudom az okát. Egyszer írtam egy verset, még nagyon nagyon régen ami úgy kezdődött hogy "Én mindig mindent tudni akartam", a többire most nem emlékszem de elő fogom keresni.

Meg előkeresem magamat is. Valahonnan mélyről ahova behajítottam magam amikor nem bírtam a világgal és inkább elbújtattam hátra hogy más lehessek a túlélés érdekében. Hiszen sok minden muszáj és itt most SnakeHeart ugrott be: "Szeretni kell ha már élni muszáj." És én nem tudok nem szeretni, ez van, nem tudok haragudni sem mert ha már megértem hogy a másik miért csinálta azt amit (legyen bármilyen fájdalmas is számomra) akkor nem tudok rá haragudni. Jó vagy nem jó, ez van. Sokat gondolkodtam hogy miért vagyok ilyen de még mindig úgy tűnik hogy ez az az út amerre mennem kell hiszen nyerem a csatákat folyamatosan. És valahogy mindig újjáéledek poraimból mint egy főnixmadár csak már nem megy olyan gyorsan :D

Pont.

Ödön birtokába vette a lakást, rohangál, elvan. Tegnap már kimerészkedett a konyhába és miután körbeszaglászta eldobta magát a közepén. Szupernyúl! Megtalálta a körnek a közepét ami köré szoktunk üllni állni a konyhában - hiszen hol máshol zajlana az élet mindig mint a konyhában! Szóval Ödön középre lefeküdvén kinyilvánította helyét a lakásban - Ő az Úr. Nos, nála kedvesebb aranyosabb ház urát elképzelni sem lehet úgyhogy azt hiszem ezzel a kinyilatkoztatásával maximálisan együtt tudunk élni :)

Amugy furán hangzik hogy lassan már így az elköltözés előtt de mi is kezdjük birtokba venni a lakást. Nemsokára gang party (6kg bepácolt hús, kb hasonló adag krumplisaláta) mi kellhet még? :)

Mondjuk lehetnék jobban is. Kifejezetten nem vagyok annyira jól mint amennyire szeretnék, mondjuk sokat megint nem sikerült aludni. Miután ilyen jól elvagyunk a gangon szerintem most kicsit pihenősbe fogom tolni itthon, jó lenne hétvégére már újult erővel kimenni a szabadba picit és csinálni valamit - hiszen itt a nyár!!!

Amugy az elmúlt napokban kénytelen voltam rájönni hogy eléggé belaktam magam a környékre - a boltos srác előre köszön, ha kocsma mellett megyek el nocsak kit látnak szemeim ismerős - nem megyek be inni egy sört - jóóóóóó lesz ez :)

Szurkolok magamnak :D

Végre ez a nap is elkérkezett. Felébredtem reggel (persze a szokásos azért csak későn kapcsolom ki a tévét, azért csak felébredek fél 5kor hogy minden bajom van) és felkeltem. Nem is tudom mikor volt utoljára hogy magamtól keltem fel fél 9-kor ha nem kell dolgozni menni. Ehh. Szóval felkeltem és kimentem a gangra egy kis kávéval és cigivel és megéreztem az illatot. A nyár illatát - jó lesz ez. Már tegnap sopánkodtam össze vissza hogy itt a nyár, én imádom a nyarat de valahogy nem érzem. No ez is megérkezett. Önmagamhoz képest viszonylag jó állapotban kortyolgattam a kávécskámat, süt a nap, nulla felhő az égen, a szomszéd ablakba kiköltöztek a macskák - még a kis fekete is akit szinte soha nem látunk - ébred a ház, végre kezdem embernek érezni magam. Persze messze még a katarzis, a legújabb az hogy már nem csak az ujjam zsibbad hanem tegnap óta az egész bal karom, megint.... Ja  és persze olyan mintha valaki ráfeküdt volna a tüdőmre de ezt is tudja úgy csinálni hogy néha egész jó viszont néha nagyon nem - valami gond van az agyammal már megint. Két napom van pihenősbe kigyomlálni magamból mindent, majd igyekszem.

Visszatérve az illatra, az elmúlt időszakban nagyon és iszonyatosan hiperérzékeny lettem az illatokra. Ez már azért is furcsa mert dohányzom és magam belátása szerint kb nulla szaglásomnak kellene lenni. Pedig van, és egyre inkább illat alapján működöm. Nem szeretem az erős illatokat és rájöttem hogy arra is baromira érzékeny lettem hogy kinek milyen illata van - itt most hirtelen felejtsük el a szag és az illat közti különbséget, nem fogok szagnak hívni semmit. Elgondolkodtam viszont azon, és most itt ismét egy tyúk vagy a tojás dillemma lép elő, hogy azért nem szeretek bizonyos emberek közelében lenni néha mert érzek rajtuk valami illatot, vagy valami miatt nem szeretek (de mégis ott vagyok és ebben itt a nagy lényeg hiszen lehet hogy akkor nem kellene) és ezért érzek rajtuk illatot és persze ez ilyenkor zavar. Nem tudom. Mivel továbbra is azt hiszem hogy az orrom nem gondolom hogy ennyi év dohányzás után ennyire jól kellene hogy funkcionáljon, itt valami más is lesz. A testem jelez ilyenkor és igazából megfogadtam hogy oda fogok figyelni rá. Furcsa dolog az emberi agy, de mindenre képes - hogy egy példával éljek anno hallottam egy ilyen babonát hogy ha az ember bal szeme viszket akkor jó dolog történik / jó hírt kap, ha a jobb akkor rossz. Természetesen itt ebben nem az a lényeg hogy ez így van-e vagy sem hanem hogy hiszel benne vagy sem (mint ugye így van ez mindennel, hiszen az van, amit hiszel) és sokszor van olyan intuícióm hogy megérzem hogy valami jó fog történni, például valaki felhív egy jó hírrel és előtte igenis viszket a bal szemem. És ez már elég régóta így van tehát azt kell hinnem hogy ezekkel az illatokkal is jelez valamit az agyam és figyelmeztet dolgokra. Legyen akár - és maradjunk egy szimpla példánál - hogy valamiért iszonyatosan megkíván az ember valamit, de adott esetben pedig hiába imádja pl a fokhagymát, rosszul van a szagától. Ha pedig emberekre vetítjük ki - volt több olyan pasim aki nem vetette meg az alkoholt és sodrott rossz minőségű cigit szívott - egyszer nem éreztem rajta, sem a cigiszagot sem a piaszagot, míg volt olyan pasim is akit megkértem hogy szokjon át egy másik cigire mert zavart amilyen szaga lett tőle és persze amugy hiába tette meg utána még mindig rosszul voltam tőle, rajta alapban megéreztem valamit mindig és azt is ha már csak egy sört ivott. És persze van olyan is hogy megmagyarázhatatlan módon egyszerűen állandóan valaki közelében szeretnék lenni és belebújni az illatába mert olyan nagyon jó - ezen érzéseimet persze igyekszem kellőképpen palástolni mielőtt még bezárnak valahova azt jól ki se engednek xD

No ezért kezdek én hinni abban hogy lehet ebben valami. És igazából itt megint nem számít hogy tyúk vagy tojás, az számít hogy ez van és arra kell rájönnöm ezt vajon hogyan is építsem be a kis életembe :) Már csak azért is mert amióta ilyen hiperérzékeny lettem az illatokra, állandóan magamat szaglászom hogy vajon én nekem milyen illatom lehet, ejjj.......... :)

Újfajta életérzés, kiköltöztem a gangra a laptoppal. Jó idő van, iszogatom a kis cider-emet, fröccsömet és szokom a nyarat :)

A gangon igenis mindent lehet csinálni. A szomszédok meg le vannak szarva majd szokják. Vasárnap grillezni fogunk, enyém a krumplisaláta, szomszédunk ma jelentette hogy 5 kg húst pácol. Övé a grill, azt mondta először ráhívták a tűzoltókat de lassan megszokták. Szerintem laza vasárnapi programként bevezetjünk a gang-partit.

Indul a nyár! :)

No, akkor áthoztam végre ide az írásaimat is, íme: http://ducsszabadon.blog.hu/

Ez egyenlőre a másolata az előző kezdeményezésnek, majd bővül :)

Édes istenem, tényleg minden megérkezik. Még nem olvastam el, csak hogy nagyjából miről szól de basszus én tudat alatt ezt csinálom már lassan egy éve. Istennő vagyok - és ráadásul még jó úton is járok :D

Van kurzus de megtaláltam feltöltve a netre a könyvet .pdf-ben: http://forum.2esely.hu/melleklet/Frank%20J.%20Kinslow%20-%20Az%20azonnali%20gyogyulas%20titka.pdf és még a cd anyaga is ingyen letölthető: http://webaruhaz.edesviz.hu/ezoterikus-konyvek/az-azonnali-gyogyulas-titka-cd.html

Azért vicces hogy az előadás 3000 Ft, a szemináriumi alapképzés meg 95.000 Ft - igen, igen jól látunk - amugy most lesz Április 26-án: http://edesviz.hu/hu/konyvesbolt/kvantumszinkronizacio_szeminarium

Igazából ha Angyalkurzusra elmentem (ahol szintén nem tanítottak semmi újat, sőt) akkor akár ide is. Túl sokáig voltam a magam ellensége, most már nyitott vagyok mindenre - max nem tanulok belőle semmit :D

Istennő vagyok :D bár ebből már nem gazdagszom meg, dehát, istenem, majd csak túlélem valahogy :D

Történt hogy pár hete (gyorsan kiszámolom mikor is - 30-adikán hát persze húsvét előtt pont) megköttetett egy fogadás, nem feltétlen mindenféle tudatmódosítóktól mentes állapotban de akkor is fogadás, el is lett vágva meg minden. A fogadás tárgya annyi volt hogy 30 napig ne igyak töményet. Én akkor azt kértem hogy jó, de hadd én mondjam meg mikor kezdem.

Nos, igazából mostanában elég agresszív vagyok és ha tehetném gondolkodás nélkül lekarmolnám mindenki arcát aki A) beszól B) belép a személyes terembe C) szívja a vérem D) szívja az energiáim E) bármivel felidegesít, felhúz vagy fáraszt - szóval ez Tényező 1. Ma elhatároztam hogy kicsit eltűnök a nagyvilágból - a nagyvilágba, némi magány most jót tenne azt hiszem. Tényező 2 hogy most beszéltem a főnökömmel és úgy tűnik valószínű Május 13 az én napom, akkor tudok kezdeni a másik osztályon - ez zseniálisan nagyszerű hír mert akkor addig van egészen pontosan 32 napom hogy összekaparjam magam a romjaimból ahol most vagyok. Megnyugvás, megnyugvás - megérkezés :)

Tényező 1 + Tényező 2 = mától akkor nem iszom 30 napig - töményet. Persze sokkal jobb lenne ha igazából alkoholt se innék de arra még nem értem meg. Ilyen is lesz, erről nem köttetett fogadás, az viszont 42 napról szól, óvatos sejtéssel meg merem kockáztatni hogy még idén is várható egy ilyen részemről. Valamikor.

Szóval hogy miért pont mától - holnap talizunk két régi ismerőssel, nem lenne hátrány ha nem készülnék be annyira hogy ne emlékezzek semmire. Mert tudunk ilyet, ugye. Május 7én céges cucc a New Orleans pub-ban, a Citinek kell szurkolni valami zenei vetélkedőben, van egy rock csapat akik indultak és az énekes/vokál a kolleganőm. Megígértem hogy erre már elmegyek mert ez már az elődöntő vagy döntő is akár? Ott a helyem. Ott sem lenne utolsó hátrány ha a kollegáim nem látnának mata részegen és netalántán még emlékeznék is rá hogy miket műveltem. És harmadik dologként pedig akkor már Május 11-én szombaton meg tudom jól ünnepelni magam és kicsit oldani a stresszt mert azért hiába "haza" megyek  arra az osztályra, alap paragépként azért biztos bennem lesz a félsz.

Szóval, kicsi eltűnés, mértékletesség + összekaparódás, nyugipihi - visszaszámolás indul Május 11-ig!