Fura dolog ez. Eleve mi a különbség a függés és a megszokás között? Nálam a megszokásról csak nagyon pici százalékban tudunk beszélni mert olyan mértékben változik az életem folyamatosan hogy nincs idő megszokni. Most például megint költözni kell majd augusztusban (ami a 22. tartózkodási helyem lesz Budapesten az elmúlt 17 év alatt) és még fogalmam sincs hova, mekkora lakásba, kivel, kikkel....
Egy dologtól biztosan függök de akarok is függeni hiszen az életem része - a cigaretta. Én dohányzom, mindig is dohányoztam - egyszer letettem de nem magam miatt és azzal a mozdulattal ahogy megszűnt a motiváció, vissza is szedtem. Akkor megtanultam hogy más miatt csinálni dolgokat nem érdemes mert ahogy már nem érzed magad motiváltnak automatikusan visszatérsz a régihez, legyen az bármi.
Na de a függés - elég cizellált módon tudok működni és a tavalyi év eredményeképpen a "minden fáj" odáig vezetett hogy se aludni se élni semmitse voltam képes csak folyamatosan kiborulva lenni és kénytelen voltam valamihez nyúlni. Bogyóka rulez - Valeriana (macskagyökér). Csodálom magam, annyira ösztönösen tudok működni hogy hihetetlen, valamiért hetekkel ezelőtt egyszer csak nem vettem be az elalváshoz megszokott adagot. Azt hiszem lenyúltam az ágy mellé és kiborult, így legyintettem és azt mondtam jól van. És ennyiben is maradtunk. Viszont azóta megint kezdek érdekesen működni, észrevettem hogy hisztis vagyok (ami az elmúlt fél év kellemes kómája után elég bizarr), hogy igenis vannak érzéseim és igenis baromira elegem van dolgokból és igenis változtatni akarok rajtuk. Ehh. Azt hiszem picit rámentem erre a dologra. Mert tök jó ha az ember mindig chill de mire - utálom a tudatmódosítókat, én márpedig igenis meg szoktam harcolni mindennel ami bennem van, ha van rá lehetőségem. Anno nem volt más választásom mint hogy valamit elkezdjek szedni mert nagyon nem tudtam aludni és ez tűnt a legkisebb rossznak. Most viszont megint hiperérzékeny vagyok ellenben egy fokkal jobban - amióta rájöttem hogy az elmúlt hetek hangulatingadozásait valószínű az okozza hogy kitisztultam, hát már jobban vagyok hiszen tudom az okát. Egyszer írtam egy verset, még nagyon nagyon régen ami úgy kezdődött hogy "Én mindig mindent tudni akartam", a többire most nem emlékszem de elő fogom keresni.
Meg előkeresem magamat is. Valahonnan mélyről ahova behajítottam magam amikor nem bírtam a világgal és inkább elbújtattam hátra hogy más lehessek a túlélés érdekében. Hiszen sok minden muszáj és itt most SnakeHeart ugrott be: "Szeretni kell ha már élni muszáj." És én nem tudok nem szeretni, ez van, nem tudok haragudni sem mert ha már megértem hogy a másik miért csinálta azt amit (legyen bármilyen fájdalmas is számomra) akkor nem tudok rá haragudni. Jó vagy nem jó, ez van. Sokat gondolkodtam hogy miért vagyok ilyen de még mindig úgy tűnik hogy ez az az út amerre mennem kell hiszen nyerem a csatákat folyamatosan. És valahogy mindig újjáéledek poraimból mint egy főnixmadár csak már nem megy olyan gyorsan :D
Pont.
Utolsó kommentek