Ennyi csak, mert ennyi ez!

Nos, a szervezetem már érzi a tavaszt, aminek már itt kellene lennie ellenben fűtünk és hideg van április elején. Beindult a tavaszi működés dehát most nem tudok fotoszintetizálni - nincs nap, hideg van, nem bírom én ezt annyira mint ahogy szoktam.

Önvédelemből azt hiszem kicsit valahogy le kell állítani magam amíg a napfény és a meleg megérkezik :) Ennek megfelelően kicsit visszaállunk a téli működésre és pihenek jövő héten :) Fene ebbe a fotoszintézisbe - nap kell hozzá :)

Amugy megnéztem a nyulat. Ez konkrétan Ödön. Már itt megijedtem picit és kb 10 percig néztem. Ödön konkrétan már süldőnyúl, tehát nagy, ellenben istencsászár.Ödönt körülveszi 5 db kisebb barna szépszemű nyuszika. Ödön fekete hosszúszőrű, hosszúkás fejjel aminek a tetején kb majdnem taréjban áll a szőr és amikor megláttam éppen evett. Az evést abbahagyva első mozdulata az egyetlen tálkához vezetett ami tele volt homokkal révén oda végzik a dolgukat vagyishát arra hivatott. Ödön laza mozdulattal elvágta magát és szétterült, kb leszarva az mire való de mindeképpen jófajta nagy fölénnyel kis pofikáján. A többi nyuszi kb maradt önmaga míg ugrándozott és elvolt.

Ödön szimpi. Igaz kisnyulat akartam, de nagyon gondolkodom Ödönben. Ödön egy igazi leszarós geci - ez pedig csak jó lehet, még ha meg is kell (?) harcolni vele.

Vasárnap elmegyünk Ödönért és nézzük egy órán át, aztán szerintem jól elhozzuk. Persze kisnyúl. Aha. Én hajlok Ödönre aki már nagyon Ödön.

Igazából baromira aludni kellene már (igazából úgyse alszom) - de, MR2-őn annyira chill kellemes zene megy, rá fogok keresni és ha van - eldőlök és elvagyok akármeddig: FINE CUT BODIES. Tetszik. Végre valami nyugalom a rohanásban...........

Hát most nem írok. Nem azért mert nem lenne mit de van hogy nem jönnek a szavak - ki magamból. Van hogy a kis pici énem elbújik hátul és ott van és vagyok én akit lát a világ mert élünk, mindig csak élünk. A kis pici énem meg bújik hátul mert ez a jó neki. Én meg hagyom :)

Szóval most élek. Aztán majd jönnek a szavak is amikből lesznek mondatok és összeáll valamivé ami a mondanivalója egy bejegyzésnek (tanuljunk angolul - post = poszt), de ez most nincs. Most élet van, zajlás van és ilyenek. Még nem jöttem rá hogyan kell bejegyzésbe videót betenni, majd próbálkozom. Addig is, külön fogom őket 'posztolni' :D

Azért a mai napra el kell mondanom hogy imádom az MR2 rádiót. Most éppen egy nagyon utazós kellemes szett van. És mielőtt bárki úgy gondolná hogy mindenféle kábítószer (fújfúj) alatt élvezém ezt - nekem az alkohol pont elég ahhoz hogy jól érezzem magam, néha elég egy sör, néha több, de soha nem vágytam másra - világégés lenne xD Én így is pont egészen jól bele tudom magam érezni, át tudom érezni - mint mindent. Hálistennek :)

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." Tamási Áron magyar író

Társítjuk, egyenlővé tesszük fogalmakkal mint biztonság - ahol senki nem bánthat, szeretet - ahol szeretnek minket, birtoklás - hiszen a mienk; és így érezzük magunkat otthon, bárhol és bármi is legyen az. Ezek alapján otthon érezhetjük magunkat egy kocsmában és nem érezhetjük otthon magunkat akár a saját lakásunkban (éppen aktuális tartózkódási hely - én csak így hívom). És kell, mindenkinek kell egy hely ahol otthon érezheti magát.

Vannak olyan lakások amik alapban alkalmasak otthonnak, valahogy ott van a falakban, a levegőben hogy barátságos, befogadó és nyugodt, amikor az ember nem érti ugyan miért de szívesen időzik el a falak között és kint hagyja az ajtón kívül nemcsak a külvilágot hanem a gondokat és problémákat is amennyire tudja. És a bentlakók, mindenki aki csak ott lakott és lakik és látogatóba jön, mindenki csak erősíteni tudja ezt a hatást hiszen ha nyugalom, harmónia és jókedv van akkor minden valahogy egyszerűbbnek tűnik.

"Mi mindenkit befogadunk, ilyenek vagyunk nem?" - Kisszivacsom imádlak és igen, ilyenek vagyunk. Jöhet hozzánk bárki akit szeretünk és marad ameddig jól esik, ez a szám jutott eszembe:

.....legyen a vendége, maradjon nála, legyen a vendége, maradjon nála, legyen a vendége, maradjon nála, legyen a vendége, ma éjszaka még maradjon nála, legyen a vendége, ma éjszaka még maradjon nála, legyen a vendége......

Elkezdett íródni az Anti-Bakancs lista. Nekem Bakancs-listám sincs, egyből az Anti-val kezdem. Hát íme 5 pont:

1. Nem csalom meg a páromat
2. Nem jövök össze az ex barátom legjobb haverjával.
3. Nem bántok meg senkit ha nem muszáj
4. Nem küldök el senkit egyből a picsába részegen - előtte elszámolok 10-ig
5. Ha rákattanok valakire megkérdezem van-e párja. Ha azt mondja igen, megpróbálom úgy gondolni hogy érdekel.

Majd még bővül :D

Kaptam ma egy könyvet. A címe 365 nap boldogság. Ajánlás Kisszivacstól: "Mindenhol jó, de legjobb otthon, ha már bezárt a kocsma....!" Kellemes nyúlat! Aláírás ő és párja, dátum mai nap. Kisszivacsom imádlak, nagyonnagyon boldog nyúúúlat Neked és készítek fészket az ablakba mire hazajössz :)

Eme könyv fog alapul szolgálni bejegyzéseimnek, néha idézek majd belőle egy-egy odaillő dolgot. A mai napra jutó idézet ráadás a már fent említett ajánlásban írttól: Antialkoholista családból származom, ezért aztán számomra a részegség mindig is a szabadság szimbóluma volt. Louis MacNeice angol költő

Nocomment.

Nézzen mindenki olyan hülyének amilyennek akar, ha az emberben megfogalmazódik valami és végzi rendesen a dolgát akkor a Sors igenis tud kegyes lenni és dobni egy pár csontot. Csont alatt jelen esetben a lehetőség értendő.

Kellemesen kómáztam tegnap a gép előtt szokásos kis teendőimmel 10:30kor amikoris megpingelt a volt főnököm. Cégen belül a másik osztályról ahonnan két éve jöttem el a mostaniba. Mivel társosztály azt hittem valami munkáról van szó, még gondoltam is hogy biztos ránk akarnak sózni valamit. A munkát eltaláltam de nem arról volt szó hogy jelenlegi pozíciómban tegyek meg neki valamit hanem betalált azzal hogy van egy pozíció számomra. Konkrétan teljesen ledöbbentem, hát még a mostani főnököm amikor mondtam neki hogy kaptam egy lehetőséget, magasabb pozició ami ugye több pénzt is jelent. Volt főnökömnek (London, UK) annyit mondtam hogy mára megmondom hogy érdekel vagy sem. Mostani főnökömnek mondtam hogy ne haragudjon, téééééényleg ne haragudjon de ezt nem tudom kihagyni. Ilyen fényévente egyszer van hogy személyesen megkeresnek valakit hogy ni, itt egy pozi Neked, akarod-e. Persze tegyük hozzá szerényen hogy az elmúlt x évem nekem konkrétan erről szól, én vagyok és csinálnak nekem pozikat avagy betalálnak velük :) Persze itt van némi politikai felhang is a háttérben így mondtam a jelenlegi főnökömnek hogy abszolút nem leszek durcás ha nem jön össze, azt mondta hogy azt a részét én bízzam csak rá, én menjek előre a hivatalos úton. Nos tehát hivatalos úton eljutottunk tegnap 10:30-tól odáig hogy tudja a magyar főnököm, tudja az ő kinti angol főnöke és nem mérges senkise, tudja a HR kontakt aki szurkol és leszervezett egy interjút a volt főnökömmel holnap 10:30-ra. Ez konkrétan azt jelenti hogy 2 nap alatt leszerveződött hogy én átmenjek a másik osztályra.

Hogy is mondták nekem tegnap amikor elmeséltem hogy kaptam egy lehetőséget: Te szerencse lánya. Pedig nem is, csak teszem a dolgom, adom magam és a Sors adja amit kell mert arra kell mennem. És itt, ilyen esetekben nincs kecmec :D

Természetesen ne igyunk előre a medve bőrére de én azt mondtam már tegnap is, mégha nem is jön össze valamiért akkor is imádom hogy ilyen történt velem :D És persze senkinek se legyen semmiféle kétsége afelől hogy szanaszerteszéjjel fognak dolgoztatni, de nem érdekel - sajnos rájöttem hogy én máshogyan nem tudok több pénzhez jutni mintha építgetem a kis karrieremet, ez van :)

11-kor kikászálódtam az ágyból és realizáltam hogy lenne mit tenni-venni a lakásban, sőt. Mindig azt szoktam mondani hogy csak elkezdeni nehéz, hát beletelt pár órába mire bele tudtam élni magam hogy rendet csinálunk és kitakarítunk - mindent. Vacsora gyanánt most rágcsálva kis főtt sárgarépámat főtt töjással most tudtam leülni.

Kisszivacsom nagyon büszke vagyok magunkra - aztán persze hasonlóra hamar nem kerül sor, de addig is - rend van!

Azt kell hogy mondjam hogy azt hiszem most van az a pillanat hogy 'beköltöztem'. Nem igazán találtam a helyem a gép előtt de büszkén jelentem hogy kitaláltam hogyan lehet a két hangfalat felhelyezni és maga a hi-fi még lábtámaszra is szolgál - no, mostantól érzem magam komfortosan :) Még komfortosabbá téve pár dolgot a lakásban igazán happy bunny-ként (tanuljunk angolul rovatunkban: hepi báni - boldog nyuszi) rágcsálom a kis sárgarépámat! Amugy mellesleg nyúl vagyok kínai horoszkópban szóval a sárgarépa tényleg fekszik. A gép előtt komfortosan levés pedig mindenképpen jó dolog, így már teljes komfortban tudok itthonról dolgozni is, mert eddig ez sem nagyon ment.

Aztán nagyon valószínű hogy lelkem kis bugyraiban is némi rend kezd kialakulni és még az is elképzelhető hogy ezért is ez a komfortérzés. Ha végre tudok majd aludni az egy igazán nagyszerű ráadás lenne erre a mai napra xD

A mai nap tanulsága - Ákos még mindig jó (nem politizálok!!!!!), főleg persze a régiek, még mindig emlékszem a szövegére és nagyon kellemes volt a másik szobából áthallatszó Ákosra rendet csinálni. Másik, hogy az MR2 rádióra is kiválóan lehet takarítani, szeretem.

Most aztán meg minden, de minden készen áll arra hogy jöjjön a tavasz, végre legyen meleg és induljon a 'fesztivál-szezon'. Budapest jó város, minden héten van valahol fesztivál, lehetetlen nem találni egyet - várom is már nagyon. Szóval még valahogy túléljük ezt a holnap havazást és mínuszokat, természeten teljesen jellemző hogy most diétázom, no mindegy, pont mire szerdán abbahagyom már melegebb lesz.

Elfáradtam úgyhogy ma nem tudok nagy igazságokat írni, ellenben holnap bemegyek céghez, nagyon gyorsan magamhoz kell majd térni és biztos történik valami amit pixelekben önthetek :)

No, csak találtam még valamit. Március 22-e van, Holdnaptárunkban a Szimbólum: szív, Fázis: 2., Holdnap 12, Csillagjegy: Oroszlán – A kozmikus szeretet energiájának napja. Akit érdekel a többi: http://www.ezoterikus.hu/horoszkop.php?id=9

Az én életemben egyértelműen a 2-es szám dominál. Nemcsak azért mert 22-én születtem hanem mert valahogy mindig van az 1 aztán ugyanabból lesz a 2 mielőtt továbblépek. Ez lehet lakás, környék, kapcsolat. A 2-es szám jelen van az életében, jelenleg a 2.udvar 2.emelet 2.ajtó a lakcímem. A következő lakás ahova költözöm a 22. tartózkodási helyem lesz Budapesten.

Ma is soksok 2-es van és még a kozmikus szeretet energiájának napja is -elsődleges dolog az életemben: szeretni és szeretve lenni (itt is párban ugye csakis) tehát ez teljesen az én napom, ahogy már írtam is totál idillien érzem magam amugy is – és még a nap is süt. Nem beszélve arról hogy péntek van és jön a hétvége. Ezt az sem tudja igazán elrontani hogy még mindig zsibbad az ujjam (ebből csontkovács lesz) és alig aludtam az éjjel, így azt hiszem egy nagyon kellemes, igazán vidám napnak nézünk elébe – részemről mindenképpen :)

Naponta nézegetem az időjárást hogy ugyan mikor méltóztatik már melegebbnek lenni. http://www.idokep.hu/tavasz Ahogy elolvastam a tavasz definicióját és megnéztem a havi előrejelzést, maximum április végén definiálhatjuk le hogy tavasz van. Aggódom a nyár miatt, ha ilyen hűvös most az idő akkor milyen nyarunk lesz? De aztán az is elképzelhető hogy ez a normális ami most van csak már elszoktunk tőle? Mindenesetre én már felvettem nyárváró pozíciómat, előbb-utóbb remélem meg is érkezik. Jövő hétre konkrétan havat mond, majd egyenlőre úgy tűnik hogy csütörtökön jön egy melegfront és utána már melegszik. Hát, jöhetne előbb is....

Nincs is nagyon kedvem pörögni, teljesen idilli nyugalomban telnek a napjaim a diéta alatt, leköti minden kis energiámat :) Valamiért azonban nem igazán hiszik el a körülöttem levők hogy én tényleg diétázom és egyfolytában hajlamosak elfelejteni. Kicsit elgondolkodtam ezen: tényleg ennyire hihetetlen hogy diéta és no alkohol másfél hétig??? :)

A hétvégére tervezek némi aktívkodást írás terén, aztán majd meglátjuk mi lesz :)

Legyen már nyár!!!

Van nekem egy diétám amit már évek óta rendszeresen csinálok és 'ha már csinálsz valamit csináld jól' alapon ezt szoktam mivelhogy ha eszem akkor eszem rendesen, ha nem eszem akkor rendesen nem eszem (és akkor most az eszem szót helyettesítsük nyugodtan be az iszom, alszom szavakkal is mert ugyanúgy igaz).

Hogy mi is várható ettől az anyagcsere diétától? Először is az alapszabályok:

• Az ételek sorrendjét szigorúan be kell tartanod.
• Alkohol fogyasztása tilos!
• Tilos szénsavas folyadékot inni.
• Kerüld a hűtött italokat, mert nem tesznek jót az emésztésnek.
• Naponta igyál meg másfél-két liter gyógy-, vagy gyümölcsteát, zöld teát, de ihatsz szénsavmentes vizet, sőt kávét is.
• Kávét csak cukor és tej nélkül ihatsz.
• Evés közben ne igyál, mert az puffasztó hatású.
• Lehetőség szerint naponta fél órát sportolj a diéta alatt.

Tehát innentől már maga a diéta elolvasása előtt is kiderül hogy ez bizony azért nem az a sétagalopp fajta.

Tegyük fel ismét a kérdést - mi is várható ettől az anyagcsere diétától és hogyan is éli ezt meg az ember pl. én?

• kiló mínuszok-  sok, de inkább térfogatban szoktam mérni egy méret alapban le de attól függően ki mennyire husi, lehet az akár kettő méret le is. Nagyban függ természetesen ez attól is hogy ki milyen alkat avagy hány napig csinálja
• agyi leterheltség - ez a diéta agymunka. Folyamatos koncentráció hogy nem ihatsz mást szinte csak kávét és vizet és nem eheted csak azt ami az ebéded, vacsorád arra a napra. Én igazából ebbe szoktam belefáradni, a szervezetem úgy 4-5 nap után már rááll és utána elméletileg lehetne csinálni a második hetet - de dolgozni kell, élni kell és bármennyire is kitartó tudok lenni általában a második hét felénél már azt szoktam mondani hogy elég.
• megnövekedett mozgásigény - futóegér mód: napi 2-3 órákat vagyok képes gyalogolni. Mivel enyhén kevés kalóriabevitellel járó diéta, nem javaslok olyan mozgást ami megerőltető, gyalogolni mindenki tud és annyit mész olyan tempóban amennyi jól esik.
• megnövekedett folyadékigény - van hogy napi 5-6 liter víz lecsúszik úgy hogy észre sem veszi az ember. Aztán van hogy több, azt hiszem nekem 8 liter volt a rekordom.
• esetleges alvászavar - aki szeret aludni vagy nagy az alvásigénye készüljön fel hogy a megnövekedett folyadékigény miatt elképzelhető hogy éjszaka sokszor kijár majd oda ahova a király is csak gyalog, valamint a megnövekedett mozgásigény miatt sem tud tétlenül sokat feküdni. Az érdekes azonban az hogy még ha nem is alszom, nem vagyok fáradt, néha sokkal jobban vág az agyam mint általában pedig tudom hogy alig aludtam.
• nem megy az idő - ha valaki szeretne megélni végtelennek tűnő napokat, ezt a diétát kell csinálnia. Nem tudom máshogy elmondani de egy örökkévalóságnak tűnnek a napok. Ezt lehet nyűgként megélni és persze lehet előnyt is kovácsolni belőle.

Összefoglalva: nem, nem könnyű viszont ha valaki végigcsinálja méltán lehet büszke magára akár másfél hét után, nem beszélve arról hogy kisimul a bőre, kiürül rengeteg méreganyag és a napi sétánkat is már 5 cm-el a föld felett suhanva tesszük majd. A 7. napon mindenki elkezd vacilálni hogy nekimenjen-e még egy hétnek, ez normális. Én azt javaslom hogy ha már 7 napon túlvagyunk akkor ugorjunk neki még legalább 3-4 napnak mert itt lesz igazán érezhető a hatás. Kétszer 7 napot végicsinálni csak az igazi mazoisták vagy nagyon rutinos diétázók tudnak, tehát nem kell kudarcnak megélni ha nem sikerül. Legnehezebb az első 4 nap, de az 5. nap már 'enged' és nagyon jól fog esni a husi, a hét csúcspontja pedig egyértelműen a 6. nap a maga grillcsirkéjével. Bár diéta alatt is járok szórakozóhelyre és kocsmákba, mivel ez a diéta agymunka, csak az csináljon ilyet aki tudja magáról hogy nem csábul el, kár lenne itt elrontani ráadásul nem is ajálott, hiszen két perc alatt fejreáll az ember ha nem okosan áll vissza a normális életre. Fél évente maximum egyszer írják hogy szabad, de az évente egyszer is bőven jó ha valaki végig tudja csinálni.

Sokszor kérdezik tőlem hogy miért pont ez a diéta? Nincs több időm, energiám - másfél - két hét, letolom a torkomon és utána megint azt csinálok egy évig ami jólesik!

Nos, akár írhatnék még kisregényeket de innen mindenki döntse el maga, itt a diéta leírása:

 1. nap
Reggeli: Fekete kávé (cukor és tej nélkül)
Ebéd: 2 db főtt tojás. Tetszőleges mennyiségű spenót, enyhén sózva
Vacsora: 1 nagy steak (sertés vagy pulyka, panír nélkül, grillezve), zöldsaláta tetszőleges mennyiségben
2. nap
Reggeli: Fekete kávé (cukor és tej nélkül)
Ebéd: 1 nagy steak (sertés vagy pulyka, panír nélkül, grillezve), saláta és valamilyen gyümölcs tetszőleges mennyiségben
Vacsora: Sonka, bármennyi 
3. nap
Reggeli: Fekete kávé (cukor és tej nélkül)
Ebéd: 2 db főtt tojás. Tetszőleges mennyiségű spenót, enyhén sózva
Vacsora: Bármennyi zöld saláta+sok paradicsom
4. nap
Reggeli: Fekete kávé (cukor és tej nélkül)
Ebéd: 1 db főtt tojás, répa nyersen vagy főzve citrommal
Vacsora: 2 db gyümölcsös vagy natúr joghurt 
5. nap
Reggeli: Fekete kávé (cukor és tej nélkül)
Ebéd: 1 db főtt tojás. Tetszőleges mennyiségű spenót, enyhén sózva
Vacsora: 1 nagy steak (sertés vagy pulyka, panír nélkül, grillezve), zöldsaláta 
6. nap
Reggeli: Fekete kávé (cukor és tej nélkül)
Ebéd: Grillcsirke tetszőleges mennyiségben (köret nélkül)
Vacsora: 2 db főtt tojás, répa nyersen vagy főzve 
7. nap
Reggeli: Tea citrommal (cukor nélkül)
Ebéd: Párolt hal, paradicsom tetszőleges mennyiségben
Vacsora: Az eddigiek közül bármi választható

Először is szeretném megosztani mindenkivel hogy napfürdőzöm az irodában. Süt a nap be az ablakon és az a zseniális hogy nem kell besötétíteni mert konkrétan csak az én asztalomat éri tehát amennyire utáltam ideülni anno mostantól legalább annyira fogom szeretni ezt a helyet. Ez a pozitív része a mai napnak. A negatív hogy a lesemerem írni mennyibe kerülő Lewis csizmámnak leesett a sarkáról az a valami ami szerintem minden normális csizmánál szögelve van nade jelen esetben ezt bizony ragasztották. Szerencsére felkészült alkalmazottként mindig van váltócipőm így legalább közlekedni tudok miben aztán majd eldöntöm hogy érdemesnek találom-e a csizmát arra hogy elvigyem patkoltatni. Pffff.

Na de térjünk át arra ami a címben is szerepel: elnevezés, azaz ki hogyan nevez el minket avagy mi saját magunkat. Blogbejegyzéseimet ducsi néven írom és nekem annyira természetes hogy ezen meg sem lepődöm hiszen a fő email címem is ez. 1997-et írunk amikor már nem is tudom milyen indíttatásból beregisztráltam magam a BULInet zártkörű társ(aság) kereső klubban duchess néven (tanuljunk angolul rovatunkban: dácsessz) ami köztudottan hercegnő, ugyanúgy mint a princess (princessz ugye). Most nem mennék bele mi a különbség, járjon utána mindenki maga elolvasva mondjuk ezt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Herceg 

Két okból duchess – 1. azt hiszem természetesen azért mert mindenképpen valami elég figyelemfelkeltő és arisztokratikus nevet szerettem volna de természetesen princess már volt, 2. kedvenc Walt Disney rajzfilmemben a lánycicát Hercegnőnek hívják nade ő amugy Duchess. Úgyhogy nagy megelégedésemre lehettem duchess (nem nagybetűsítjük) és igen bizony még a mai napig van aki így szólít bár már nagyon régen nem mozgok olyan körben, visszaminősültem Mónikává vagy Mónivá, esetenként Moncsivá. Sőt még egy olyan pasi is volt aki Betti-nek szólított mert én ilyen névvel is rendelkezem második keresztnévként. Amikor kiszakadtam abból a körből akik ducsi-ként ismertek meg eléggé fújtam és köpködtem hogy francessenbele visszaminősültem, de valamiért nem ducsiként mutatkoztam be az újonnan megismert embereknek és így maradt. 2007 óta pedig megkaptam még a szivacs becenevet is, bár csak kevesen szólítanak így és azért ez jól is van így :)

Ha már Duchess, térjünk ki egy kicsit erre a Macskarisztokraták c. rajzfilmre. Magyar link: http://hu.wikipedia.org/wiki/Macskarisztokrat%C3%A1k, és az angol hogy lássuk hogy tényleg Duchess a cica neve: http://en.wikipedia.org/wiki/The_Aristocats

Elsődleges magyar vonatkozása hogy Eva Gabor Duchess hangja aki a Gabor testvérek egyike, Gabor Zsazsa testvére. A rajzfilm nagyon aranyos, iszonyatosan jó a szinkron is ha valaki magyarul szeretné megnézni de egyéb magyar vonatkozást is felfedeztem. Szerepel a rajzfilmben két vadászkutya: Napoleon és Lafayette kísérteties hasonlóságot mutatva a mi Vuk című rajzfilmünk elhíresült vadászkutyáira akik: Vahúr és Fickó. Ezek után már nem annyira meglepő módon a két részeg lúd is megjelenik a Walt Disney filmben. Megjegyezném még külső jegyeikben is hasonlítanak. A tények: Fekete István: Vuk regénye 1965-ben jelent meg, az Aristocats 1970 December 11-én debütált míg Dargay Attila 1972-ben rajzolta meg képregényben a Vuk-ot amiből 1981-ben rajzfilmet készített a regény és a képregény alapján.

És akkor mindenki döntse el, mi volt előbb a tyúk vagy a tojás, avagy a Walt Disney vette át a magyar figurákat avagy Dargay Attilának tetszettek meg az Aristocatsben látott karakterek. Ja, és ezt tegye mindenki nyugodtan magában mert parttalan vitákba nem érdemes bonyolódni :)

Egy biztos – ha azt látjuk hogy ducsi akkor az akár lehetek én is :) És a név kötelez, ez is vagyok - hercegnő is és cica is!

Egyik kedvenc oldalam az www.ezoterikus.hu ahol ma egy cikket pillantottam meg Március: az újjászületés hónapja címmel (lsd Források). Az előzetesben arról ír hogy kiemelten erős energetikájú napokkal van tele az idei március, most minden az újjászületést, az új kezdeteket támogatja. Ennyi pont elég is volt hogy eldöntsem: katt rá de gyorsan és olvassuk csak el.

Ír a cikk sok mindent többek között azt is hogy 2013 márciusa minden eddiginél erőteljesebb és felemelőbb energiákat tartogat számunkra. Nos, azt hiszem ezzel maximálisan egyetértek mert a saját bőrömön is tapasztalom. Hálistennek a cikk által említett régi energia, fájdalom és sérelem felszínre törésével is egyet kell hogy értsek nemhogy azzal hogy milyen fontos ezeket a beakadásokat és blokkokat folyamatosan oldani és gyógyítani (még mindig zsibbad az ujjam….), és túllátni saját kis játszmáinkon, gyengeségeinken mert csak így tudjuk átminősíteni önmagunkat, az életünket és a kapcsolatainkat.

Írva vagyon továbbá hogy ezt a folyamatot erősíti és támogatja a 3-as szám rezgése, mely különös erővel érvényesül a kulcsdátumokon: 2013.03.03-án (erre nem emlékszem), 2013.03.13-án (ekkor indítottam ezt a blogot) és 2013.03.23-án (kíváncsian várom). Az az érdekes hogy már akartam én írni erről a 3-as számról és arról hogy mikor máskor índíthattam volna ugye a blogot mint 2013.03.13-án.

A 3-as szám amúgy is fontos számomra hiszen ‘mese-szám’, a magyar népi hitvilágban a hármas, hetes és kilences szám fordul elő leggyakrabban. A hármas szám mítoszok, mesék és mágikus eljárások kedvelt alapszáma. A szegény legénynek 3 próbát kellett kiállnia, hogy elnyerje a királylány kezét és a fele királyságot; az aranyhal vagy Aladdin 3 kívánságot teljesített, és Ludas Matyi is úgy ígérte hogy “háromszor veri ezt kenden Ludas Matyi vissza”, ráadásul még a mondás is úgy tartja hogy „három a magyar igazság”.

Egy grafológiai cikk a 3-as számot a legfontosabb szakrális számnak írja, mondván a hármas a totalitást, az isteni rendet, a tökéletességet, a Világ hármas osztottságát jelképezi, ezáltal a belátás, a bölcsesség, a törvényes rend, az erkölcs száma. Írja továbbá hogy a világ nagyon sok hármas tagozódást mutat, kiemelve pár hozzám közeli példát: a holisztikus szemlélet szerint a test – lélek – szellem, időfogalmaink szerint a múlt – jelen – jövő, és végül születés – élet – halál.

Én is 3 alap létformát határoztam meg Variációk létformára írásomban: az Utazást, a Függést és Tündérkertet – szeretem a 3-as számot.

Azt hiszem jó lesz, minden porcikámban érzem hogy valami új, egész más kezdődik. A dolgok átértékelődnek mint mindig és én továbbra is a világgal együtt változom. A nappal, a széllel, a holddal, a csillagokkal. Az emberekkel, az állatokkal, a fákkal, a virágokkal. Átértékelődöm, mint a dolgok. Újra és újra és újra és újra...........- ahogy már írtam is régen még 24 évesen és kicsit sem vagyok meglepődve hogy ez még a mai napig teljesen igaz rám, ugyanabban a formájában ahogy immáron lassan 14 évvel ezelőtt papírra vetettem.

(Források: http://www.ezoterikus.hu/hir.php?id=16160;  http://www.azirastukreben.hu/grafologiai-szamok-3; http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1502.html)

 - eh, ismét hanyadszorra is? Nos be akartam regisztrálni ide hogy áthozom a blogom. Beírtam hogy nick szivacs - foglalt. Ezen annyira nem lepődtem meg, vannak még rokon lelkek a világon. Nade az hogy az email címem foglalt??? Ó, hát akkor talán próbáljunk meg belépni és nocsak - hát én ezt is beregisztráltam már annak idején csak valamiért a másik blog mellett döntöttem.

Nos, akkor most áthoztam ide mindent :) Ez kiválóan működik szemben az előzővel.

Sablon - hát mindenkitől előre is elnézést a blogkinézetért de ez KIHAGYHATATLAN! Nemcsak azért mert PINK, de értelmes méretben, értelmes betűtípus stb stb. Egyszóval ennyi!

Mint ahogy mára is ennyi, megaörülés hogy jó helyen vagyunk :D

szomagyarito.hu - Vadonatúj jelentése: tűrőképesség-vizsgálat. Pl. az atomerőműveket stressz-tesztnek kell alávetni. A stressz eredetileg: az emberi v. állati szervezet védekező válasza a külvilágból érkező, veszélyt jelző ingerekre, ill.: ennek folytán előállt feszült, szoronságos lelkiállapot
Kategória: Köznyelvi

Elgondolkodván az elmúlt egy hónapon és egy éven ez a szó jutott eszembe. Mintha minden erőmmel azon lennék hogy megnézzem mennyit bírok hogy visszaszerezzem azt aki már nem vagyok, a régi énem. Nemjóezígy - mondogatom magamban de mivel a régi már nincs, új meg még nincs marad ez az átmeneti állapot amíg kiderül mennyit és hogyan bírok. Stressz az van, ha nincs akkor meg csinálok magamban - kezdem azt hinni engem a stressz éltet és hajt vagy valamilyen biokémiai folyamat ami bennem zajlik ha stresszelem magam. Francbavele - legyintek magamra merthiszen mi mást is tehetnék, feszegetem határaimat mondhatnánk de a baj ott kezdődik hogy egyre inkább úgy hiszem nincsenek határaim. Van az a bizonyos valami ami hajt és lüktet bennem és én megyek és megyek és megyek.

Még mindig zsibban az ujjam, vélemények: idegbecsípődés méghozzá a lapockám körül avagy akár stressztől valami hasonló és én is inkább a kis agyacskámban avagy lelkecskémben gondolnám a becsípődés okát mint fizikailag. Tanácsok: masszíroztassam ki. Hehe - tehát 1. találjam meg 2. masszírozzam ki a kis agyacskámból avagy kis lelkecskémből ami ott becsípődött. Hát ez egyszerűen zseniális. Mindenesetre először megpróbáljuk fizikailag :)

Nos, azt hiszem ezzel aztán végképp nincs gondom - én így szoktam. Sikerült keretbe foglalni az elmúlt egy hónapot miszerint Február 15-én megindultunk és így egy hónappal később a tegnapi megmenés után is még mindig élek. Némi járulékos veszteségként a bal mutatóujjamat nem annyira érzem mert zsibbad - de azt hiszem ez még belefér - élek :)

Már napok óta alakult és fogalmazódott bennem pár dolog ami azt hiszem most már le is tisztult annyira hogy pixelekké formálódjon és megjelenjen itt.

Ez úgy kezdődött hogy én azt mondtam hogy márpedig és csakakértis de mindenképpen én nem bántok soha senkit már (soha ne mondd hogy soha – alapmondás, legyen közhely, persze értjük, de igazából egy laza legyintésnyit ér csak valljuk be őszintén). Tehát ebben a fejlődési szakaszomban úgy gondoltam hogy inkább hallgatok és figyelek és megpróbálok mindaddig kivárni amíg lehet mielőtt bármit cselekednék. Cselekedés alatt értem a gondolkodást is – amit ugye mostanában igyekszünk hanyagolni – tehát értendő: valamiféle megérzésre, vélt vagy valós jelre várva annak megérkeztével cselekszünk = gondolatot formálunk, amiből vagy igen vagy nem de legalábbis megnyugtatóan biztosan lesz valami, ami lehet szó és ebben az esetben a szavakból mondat(ok) is akár és eme formájában még cselekvésre is vetemedhetünk a végén. Ez nagyon szépen működik amugy, de itt sem lehetünk biztosak a teljes katarzisban viszont egy dologban igen - hogy legalább most nem mi bántjuk magunkat hanem tényleg tudatosan hagyjuk hogy mások bántsanak minket. Alapvetően, a kellő figyelemmel és alapossággal felépített önvédelmi mechanizmusunk ezt nem hagyná, de most azt mondtuk hogy nincs ilyen és az ’az van amit hiszel’ igazsága be is bizonyítja hogy teljes nyugalommal tudjuk most odakínálni a nyakunkat mindenkinek – tegyen ugyan véle amit szeretne. Nem tudom eldönteni jelenleg hogy meglepő vagy sem – de mindenképpen mulatságos – hogy tééényleg, ha már ott a torkunk azt bizony akarják. Mint a tyúk meg tojás, teremtettünk magunknak egy olyan játékot amivel bátran elidőzhetünk sokáig, valószínűleg soha nem tudva levonni bármilyen más konklúziót mint hogy igen, van tyúk, van tojás, van hogy nem adjuk a torkunk meg van hogy adjuk – mindenképpen nekünk esnek csak lehet hogy másik fejlődési szakaszunkban akkor nem úgy értelmezzük mint ahogy most. Egy dolog biztos – nemtudjuk. Ezt sem.

A másik dolog ami biztos az hogy ezt azért mi megéljük jó alaposan, ahogy kell. A ’ha valamit csinálsz csináld jól’ nem tud eltűnni így miközben egészen nagyon figyelünk mindenre és csápjainkat és enerigácskáinkat visszahúzva igyekszünk rájönni hogy vajon nekünk most mit is kellene tennünk, igazából egy teljesen idilli nyugodt állapotban leledzünk. Persze pici rezgés van, csápocskáink is tapogatnak kifele és naaaagyon figyelünk hiszen nem szalaszthatjuk el a jelet. Miközben mi igyekszünk jól megfigyelni hogy mire is kellene igazán reagálnunk arra leszünk figyelmesek hogy minket bizony - provokálnak. Ahogy mélázgatunk ott magunkban boldogan lepkézve a külvilágra – amugy végre majdem teljes békében magunkkal hiszen végre semmit nem kell tennünk, nem kell kinyilatkoztatnunk, odamondanunk, nevelnük javítanunk és segítenünk és ráadásul ez mégsem a nihil – arra leszünk figyelmesek hogy minket bizony innen nagyon ki akarnak rángatni. Ez itt egy icipici zavar a zűrben mert most hogy már lemondtunk 80%-ban arról hogy előtérben legyünk és fontosnak érezzük magunkat merthiszen ez ALAP, most a háttérből igyekszünk figyelni – minket bizony nem hagynak, mert nem is értjük miért nem, de ha nem reagálunk ’megfelelően’ akkor bizony szurka-piszka belénk. Ez természetesen elég vehemensen frusztrál minket de ellenállunk – legalábis egy darabig. Innen már sejthető hogy az alapelv és állapot milyen szinten kezd megdőlni hiszen ellentétek alakultak ki magunkkal magunkban és javarészt egészen sokan másokkal akik mi nem értjük miért - de provokálnak. Itt ez egy kisebb katasztrófához vezet mert végső tanácstalanságunkban, nemtudván mit tegyünk, teszünk mindent: figyelünk, háttérben vagyunk, várunk a jelre aztán indokolatlan módon bemondunk valamit valamiért valamire sejtve és gondolva, ami aztán már másokat frusztrál, kis csápocskáinkat már nem tudjuk kontrollálni hiszen überkáoszt sikerült magunkban okozni és ezáltal energiácskáink is össze-vissza csapongnak hálistennek az erre érzékeny embertársainkat is hasonlóan frusztrálva mint minket.

De végső igazságként igazából amugy ez minket annyira nem érdekel ám. Valamiért mindenki a torkunkat akarja mert szabadon hagytuk – hát, legalább nincs rajta nyakörv, azért harapható. Azért ez is valami, legalábbis mi így gondoljuk. De aztán ezért a véleményért is simán nekünk lehet esni – szabad, most hagyjuk.

Hát először is drága kisszivacsom, imádlak – imádtam ma arra ébredni hogy egy sms vár miszerint elvitted a bornyitót és ha valaki jön hozzám akkor hozzon. Azért ugye tudod hogy Prágában sört kell inni?? :)

Utazunk – ki hogyan, A-ból B-be vagy sehonnan sehova de mégis valahova. Mindenkinek aki utazik a hétvégén – jó utat! Legyen az Csehország vagy Ausztria vagy akár a kis szobám egyik sarka ahol önmagamban utazok, utazni jó. Mert van ugye a rákészülés, készülődunk az indulásra, pakolunk, vásárolunk és izgatottan várjuk a pillanatot ami oly messze van még este ha csak reggel indulunk. Éjszaka nem alszunk hiszen utazunk holnap és reggel már az ébresztőóra előtt fent vagyunk hogy nehogy lekéssük az aktuális buszunkat, vonatunkat, repülőnket. Szaladunk, és a pillanatnyi megnyugvás akkor érkezik meg amikor már buszunkon, vonatunkon avagy repülőnkön ülünk hiszen az visz minket A-ból B-be miszerint például otthonról máshova. Kimerülési szintünktől függően ilyenkor már aludhatunk is akár de az izgatottság és az újdonság ténye valószínűleg úgysem hagy minket nyugodtan pihenni hiszen most nem az a fontos hanem az hogy megéljük minden pillanatát az elejétől a végéig.

És én is utazom. Bár ezt úgy teszem hogy nem hagyom el a várost, magamban mégis utazom hogy én is eljussak A-ból B-be, átélem minden mozzanatát a rákészüléstől egészen a hazaérkezésig csak én ezt gyakran akár naponta teszem és az A és B nem fizikai helyeket jelöl. Szeretek utazni, a legkimerítőbb, legkiborítóbb dolog számomra de akkor is – mindig az új, mindig a más, és mindig ugyanaz az izgalom. Itt nincs rutin nálam, tényleg minden alkalommal ugyanolyan intenzíven tudom megélni hiszen – ha valamit csinálsz, csináld jól. Ha élsz, élj igazán és meghalni is akkor kell amikor elérkezett az idő, sem előbb sem később hanem csak pontosan akkor.

És most is utazom, ma magamban is amugy is meglátogatok barátokat miután sikerült valamilyen szinten életet verni magamba (igyá tonhalsalátára – sokat! és mellé köretnek szívj el egy doboz cigit. gratulálok magamnak ismét ma is) és elindulok és megérkezem napjában többször is. A belső utazás meg ugyis estére cseng le, vagy holnapra, vagy holnaputánra így erről még nem tudok írni. De majd fogok, ígérem.

Ma se hittem el magam, ismét. Reggel felkeltem és már megint rá kellett döbbennem hogy de miért csinálok ilyeneket azt se tudom mikor értem haza és mennyit aludtam. Szokásosan, minden apró kis porcikámban remegve bemásztam a zuhany alá hogy a forró víztől felébredjek – indul a nap. Természetesen megint későn keltem = későn értem be de hurrá holnap szabi és hosszú hétvége is (éljen máricus 15!), így annyira nem izgat a dolog, túlélésre játszunk!

Természetesen a nemalvástól és szivacskodástól (szivacs vagyok vállalom, az alkoholt én felszívom – ééén, a szivacs!) hangulatingadozásaimban magaslatokat és mélységeket megélve  már reggel ahogy lehuppantam a székembe egy sóhajjal kellett konstatálnom magamban hogy ez ma sem lesz egyszerű. Dehát imádjuk a kihívásokat (tanuljunk angolul rovatunkban: I love challenge – ájlávcsellendzs) – így nincs gond, de legalább semmiképpen sem lepődtünk meg kicsit sem, ma sem, magunkon. Jó ha az ember tisztában van magával. Ha azzal nem is hogy éppen mi zajlik benne de azzal igen hogy valami zajlik és kiváló menekülő és halogatóművészként jusztsem akarunk vele foglalkozni, tehát mit kell csinálni – elterelni a gondolatot! De legalábbis olyan gallyra rakni magunkat hogy legyünk annyira fáradtak hogy a túlélés pont annyira lekösse minden kis icipici aprócska energiánkat hogy egy dolgot ne tudjunk semmiképpen sem csinálni – gondolkodni. Mert ugye gondolkodom tehát vagyok – nem gondolkodom = nem vagyok csak vegetálok, gondolom valami ilyesmiket gondolhatok magamban de mivel most nem gondolkodom, nem tudhatom.

Mindenesetre ha gondolkodni nagyon nem is, magamat cincálni azért mindig marad idő és energia, ez egy olyan hátterben zajló esemény aminek majd előbb utóbb mindenképpen lesz valami végkifejlete. Mint valami ami el is süllyed picit a vízben, van lent ott a mélységben, néha felbukkan a felszínre – így tudnám megfelelően leírni hogy mi is történik, cinc-cinc víz alatt – ezt nem tudjuk, felszínre kerülés – meglepődés – katarzis!

A mai jellemfejlődésünk keretében reggel még az úristen de nem hiszem el 1. fázis: fáj a lelkem. Kellemes önsajnálat munka közben, némi önostorozással, már megint valamit tönkretettem és valami mármegint új és más és mármegint nem szeretjük annyira. Miután kellemesen eltelt a délelőtt és kora délutánba hajlott az idő elérkezett a 2. fázis: mért is hiszem hogy fáj a lelkem?  Ez már egy érdekesebb szakasz mert a teljesen egyhangú és vitát nélkülöző önsajnálásból egy interaktívabb, mozgalmasabb kutatási fázishoz érkeztünk. Eme fázisban önmagunkat vizsgáljuk miszerint A. fizikai állapot (megállapítás = ramaty) B. elégedettségi szint (megállapítás = volt már jobb is, nade rosszabb is) C. érzelmi hozzáállás (megállapítás = negatívan bizonytalanul nemtudjuk). Itt már érezhető a katarzis szele, már már itt is van és előbukkan belőlünk hogy megszülessen végre és megnyugodhassunk – a következő szintre lépve vizsgálgatjuk C. érzelmi hozzáállás megállapításunkat ami a negatívan bizonytalanul nemtudjuk. Szedjük szét, boncolgassuk picit: negatívan – itt rá kell döbbennünk hogy bizony-bizony ez sajnos nálunk alap. Elgondolkodunk picit, rágicsáljuk magunkat egy kávé mellett majd hagyjuk lesüllyedni a víz alá; bizonytalanul – hát itt is fel kell ismernünk hogy egy eléggé jellemző dolgot sikerült megfogalmazni, már egyből hagyjuk is süllyedni; és végül – nemtudjuk. Nodehát mit nem tudunk és miért is nem tudjuk és miért is gondoljuk hogy nem tudjuk és EGYÁLTALÁN – tééényleg tudnunk kéne bármit is, téééényleg van bááááármi amin rágnunk kellene magunkat? No itt jön egy félfázis, tehát a 2.5-ik fázisunk alatt elszégyelljük magunkat, állapottól / helyzettől függően lehet ilyenkor asztalt csapkodni, hangosan szidalmazni magunkat avagy fejet a falba verni. Miután ezen túl vagyunk a befejező 3. fázisunkban konstatálnunk kell a következőt: Megállapítottuk hogy fáj a lelkünk. Ezek után megvizsgáltuk a helyzetet és az állapotot. Már ki is utálkoztuk magunkat magunkra. Fel kell tennünk a kérdést ami nem tűr halasztást – hát de voltunk mi valaha jól? Vagyishát újrafogalmazva – gondoltuk mi valaha egyáltalán magunkról valamikor hogy jól vagyunk, úgy igazán jól? Hát, így elérkezve a katarzishoz rá kell döbbennünk – mi így vagyunk jól. Ez a Szivacsok világa. Bizony-bizony.

Persze ez már elég és sok is egy napra tehát holnap innen folytatjuk. Az írást is és a jellemfejlődést is.

Megyünk az éjszakába, utazunk – utazunk az éjszaka fényein és hangjain!!!!

Üdvözöllek a világomban Kedves Olvasó - csókjaim!!